Kicsi, habos és már az ókorban is használták, mi az?
Kicsi, habos és már az ókorban is használták, mi az?
Íme, egy kis szappan történelem!
A szappan a legősibb mesterséges mosószerünk. Kémiai meghatározással a szappanok, karbonsavak nátrium- vagy káliumsói.
Gondoltad volna, hogy régen nem csak tisztálkodásra használták a szappanokat?
Nézzük, hogyan alakult a történelem során a szappan fejlődése és felhasználási területe!
Az első történelmi bizonyítékok már ie. 4000 évvel, a sumérok korai civilizációjából kerültek elő. Az ősi sumérok már rendelkeztek annyi kémiai ismerettel, hogy tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a vízben oldott növényi hamu (fenyőtobozok és datolyapálmák elégetésével jutottak hozzá) lúgos oldatot képez. Ennek az olajjal, való kombinációjával teremtették meg, a ma is használatos szappan alapjait.
Plinius római író szerint a szappan készítését a gallok és germánok találták fel, s már ismerték a kemény és puha szappant is, ezeket azonban nem mosásra használták, hanem a haj színezésére, hogy sötét hajkoronájuknak vöröses árnyalatot adjanak. Babilonból fennmaradt cserépedények pedig arról árulkodnak, hogy ők a haj fixálására használták a kezdetekben a szappanszerű kenőcsőt.
Az ókori görögök és rómaiak is használták a szappan mindkét alkotóelemét (hamut és olajat), így ők használták ki először a szappanok „mosási hatékonyságát”. Először bedörzsölték a testüket hamuval majd olajat kentek rá, a maradékot pedig speciális „kaparókkal” távolították el magukról.
A ma is használatos szappanokat az arabok vezették be a 7. században. Először ők főzték össze a zsírt és a lúgot, és öntötték kemény formába. Ez a technika ezután viszonylag gyorsan elterjedt Európában. Ezek a szappanok még kicsik és kerekek voltak, teletömködve mindenféle gyógynövényekkel és leginkább a gazdag nemesek számára készültek.
Maga a szappan kézműipar indulása az 1200-1300-as évekre tehető. Ebben az időben már létesültek műhelyek Angliában, Olaszországban és 
Franciaországban. Ekkor még állati eredetű zsiradékok
adták a fő alapanyagot, bár Franciaországban már megjelentek az olíva olaj felhasználásával készült szappanok. Ezekben az években a szappan még luxuscikk volt és nem mindenki számára volt elérhető.
A késő középkorban a pestis járvány sem kedvezett épp a szappankészítőknek. Az emberek ugyanis bizalmatlanná váltak a vízzel és a szappannal kapcsolatban is. A legtöbben úgy tartották, hogy a víz nagy veszélyt jelent és terjeszti a baktériumokat, így mosakodás helyett inkább a ruhacserével próbálták megfékezni a betegségeket. A tisztálkodás kimerült a „száraz mosakodásban” (szappan és víz nélkül, csupán törülközőkkel, parfümmel és púderrel).
Persze ezek a higiéniás állapotok további fertőzésekhez vezettek.
A 17.században, habár még mindig drágának számított, már meglehetősen elterjedt a szappan használata. Azonban csakis a legújabb kor vívmányai eredményezték mai általános alkalmazását és hoztak áttörő sikert a tisztálkodással kapcsolatban.
Ilyen eredmények voltak pl. Chevreulnek a zsírról megejtett vizsgálatai, melyekkel a szappanképződés lényegét felderítette.
Másik korszakalkotó lépés a tiszta nátronlúg előállítása volt, amely a kémikus Nicolas Leblanc nevéhez fűződik, az anyag megjelenése szabad utat adott a szappan nagyüzemi gyártásának és elterjedésének a 19 század végére. A szappan végérvényesen betört a világpiacra.
A nagyipari gyártás kezdetén az összetevőket hatalmas üstökben főzték. Egy képzett szakember kézzel keverte az anyagot, felügyelve a folyamatot. Abból, ahogyan a szappan lecsúszott a meleg keverőkanálról, el tudta dönteni, hogy kell-e változtatni az összetevőkön vagy a folyamaton.
Házi szappanfőzés
A házilag készült szappant a következő 
lépésekben gyártották. Zsíros és faggyús állati anyagokat (például a disznóvágásból megmaradtakat) NaOH-val (nátrium-hidroxid, lúgkő) együtt főzték, melynek során glicerin és a karbonsavak nátriumsója keletkezett. Mivel a glicerin és az említett só még összekevert állapotban volt, az oldatba konyhasót adagoltak és ennek hatására a szappan kivált az oldatból.
Vidéken a decemberi disznóvágás időszaka a szappanfőzéssel zárult. Tehetősebb vidéki családok fenyőgyantát, zsírkövet s timsót is tettek a házi készítésű szappanhoz.
A szappan szerepe a 20. századra megváltozott, a higiénia és a testápolás legfőbb eszköze lett, és a mosószergyártás is a szappangyártásból fejlődött tovább. A népszerűségét tovább növelte a sok szappan reklám, amivel az emberek találkoztak.
A 21. századot már a mesterséges szappanok uralják. A boltok polcain végtelen számú márka kínálja, számtalan fajta szappanját. Választhatunk illat, szín, bőrtípus, exkluzív csomagolás vagy éppen összetétel alapján is. A mesterséges anyagokkal dúsított szappanokkal együtt azonban sajnos megjelentek a mindenféle bőrirritációk és allergiás reakciók is.A mosószappanok jelentősége manapság pedig már elenyésző, de a kereskedelmi forgalomban a mai napig megtalálhatóak.
A kézműves szappanokat kiszorították az ipari szappangyárban készült termékek, amik napjainkra szintén háttérbe kerültek és a tusfürdők vették át az uralmat a piacon.
Szerencsére újra elkezdtek „divatba jönni” a természetes összetevőjű, bőr és környezetbarát készítmények és egyre nagyobb a kínálat is , hiszen sok cég észrevette az erre vonatkozó fogyasztói igényeket. A hagyományos szappanok és folyékony szappanok mellet pedig már olyan innovatív megoldások is megszülettek, mint a habszappan és a sprayszappan. Az interneten rengeteg cikket olvashatunk vagy videót nézhetünk a mai modern házi szappangyártás fortélyairól. A lelkes tanulni vágyók pedig még szappankészítő kurzusra is beiratkozhatnak.
Legyen szó bármilyen fajtáról is, a szappan elengedhetetlen feltétele a megfelelő higiéniának!
Milyen szempontokat érdemes figyelembe venned szappanadagoló vásárlás előtt?
Jövő heti cikkünkből azt is megtudhatod! ;)
Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szappan
http://www.szappantanfolyam.hu/a-szappan-tortenete/
http://edenszappan.blogspot.hu/2011/05/szappan-tortenelem.html
